Press

Sokkal inkább a valóságból táplálkozott az a work-in-progress-bemutató, amelynek a Jurányi Inkubátorházban lehettünk szemtanúi. Szabó Réka koreográfus új projektjében fiatal táncosokat és fogyatékkal élők egy csoportját vonta be egy közös improvizációs gyakorlatba.

A szabadságot teremtő rendszer gondolata lett a szűrő, amelyen keresztül a Springback Assembly összes tevékenységét értelmeztem. A magyar koreográfus, Szabó Réka például legújabb előadásában egy vegyes képességű csoporttal dolgozott. A nyílt próba legfőbb tanulsága számomra az volt, hogy a jól begyakorolt improvizatív struktúrában az előadók biztonságos környezetben fejezhették ki önmagukat és szabadon élhették át egy másik emberrel való találkozás élményét. (...)

A világ egyes helyein egyre nehezebb művészként alkotni és a politikához hozzászólni (ez a kettő ismét erősebben kapcsolódik össze). Az egyik ilyen hely épp Magyarország, ami a Springback Assembly idei helyszíne volt. Mégis úgy esett, hogy Európa egyik leginkább jobboldali populista és nemzeti-konzervatív országában, Budapesten, egy csendes utca félreeső stúdiójában volt szerencsém bepillantani Szabó Réka koreográfus gyönyörű alkotó folyamatába.

...Az előadás tulajdonképpen arról a folyamatról szól, amely alatt ők tizenketten együtt dolgoztak Szabó Rékával, hogy elmondják, hogyan adták fel a munkájukat. A hivatásukat. Az előadás így meg is jelenít történeteket, kommentálja őket, illetve beavatja a nézőt a közös munka részleteibe – ez felmutatja, majd közös élménnyé szintetizálja a személyes tapasztalatokat. A játszók érzéseinek kimutatása helyett az igazságuk artikulálása válik meghatározóvá, amely aztán a nézőben vált ki erős érzéseket...

Szabó Réka, a Tünetből a független színházi szcénát egyre jobban sújtó körülmények miatt Szünet Együttessé változó társulat vezetője és Kánya Kinga szociológus beszélgetésével indul az esemény. Szabó rendezőként, Kánya konzulensként készíti elő a közönséget a közösségi színházi előadásra.

A Kárban szereplő embereket is megütötték, de az előadás alapján nekik még fáj. Nincs ebben semmi meglepő, és nem is a csillogást gyászolják, hanem – többnyire – az életük értelmét adó gondoskodást. Szabó Réka jó döntést hozott, amikor saját gyásza helyett másokéra irányította a figyelmét. A probléma átkeretezése helyett ő ellentétes útra, a dühre fókuszál, mint aki maga se nyugodott bele a helyzetébe. Az előadás legerősebb vonása az a játék, ahogyan belátást enged a próbafolyamatba, és az ott megtörtént felismerésekből farigcsál jeleneteket.