Photo: Jókúti György

Premier: 2010. May 14.

It is with deep sorrow and a sunken heart that we announce that we do not exist anymore. Following a protracted bout with illness, we unexpectedly stretched out in a comic twist. As if we had never been around. We are grateful for your visiting us in dwindling numbers towards the end. It’s hard to piss in one’s bed with dignity. We have left behind our clichés to haunt you. We have left a trace. As for deciphering it... The poor world has just turned poorer, and it does not even notice. May his memory be eternal. Or at least last as long as we do.

Coproduction between The Symptoms and the Katona József Theatre, Mourning unearths eternal dramatic ideals to lament them and put them up for sale in the context of a grotesque, well-crypted play. The audience is invited to take the commonplaces and topoi of high art home with them to deposit in display cabinets as the relics of a bygone civilization.

Loaded with deadly humor, this veritable crypt revue marshals a marble-bodied actress, a clairvoyant, and the choir of the dead. A diseased ballerina does one last side split before finally disappearing from the hallowed boards of the stage.

The Katona József Theater is one of the foremost art theaters in Hungary with own troupe. It has extensive international connections and it is a founding member of the Union of European Theatres. The company regularly embarks on international tours and to date has performed in more than 60 cities of the world.

“The performance radiates intense energy in innumerable ways and directions, continually switching between theatrical languages and performance styles, wallowing in humor and self-irony, even as it reserves pride of place for the text and derives exceptional wisdom from the sages.”

(Csaba Králl, Revizor)

Co-production partner: Katona József Theatre

Directed by: Réka Szabó

Performers: Ferenc Elek, Ernő fekete, Andrea Fullajtár, Rita Góbi, István Gőz, Károly Hajduk, Judit Rezes/Júlia Huzella, Márta Szabó, Dániel Szász, Réka Tenki

Musicians: Hunor G. Szabó, Albert Márkos / Mátyás Ölveti

Writer: Krisztián Peer

Adaptation: Tamara Török

Production assistant: Szilvia Szabó

Composer: Albert Márkos

Light: Attila Szirtes

Set: Levente Bagossy, Attila Szirtes

Costume: Fruzsina Nagy

Supported by: MASTERCARD, Fidelio, PORT.hu, Magyar Narancs, Gerlóczy Cafe, Hungarian Theatre Website, Samsung, Ministry of Education and Culture Hungary

Gallery

Press

1
2
Next

A mozdulat igazsága

Mourning - cript revue

Nincs olyan, hogy ülök otthon, és azon gondolkodom, ennek vagy annak a színházi felfogásnak van-e jövője. Én az igazságát keresem annak, amit csinálok… Az érvényességét, az őszinteségét és nyilván a megszólító erejét. Fontos, hogy ne ragadjunk bele egy fajta kifejezési módba, hanem folyamatosan menjünk az utunkon, kísérletezzünk, próbálgassuk, milyen megszólalási formák érvényesek a mai világban.

Mourning - cript revue

A színlapon gyászjelentés: szól elvesztettről és elveszítőről; komikus hirtelenségről, ágybavizelésről és nyomaink maradandóságáról, leolvashatóságáról. Az elmúlás után „szegényebb lett a szegény világ, és még csak észre sem veszi”. A Gyász című előadás az elmúlás kérdését a művészet halálának és a művészek gyászának szempontjából teszi fel. És humorosan megvillantja a művészet nélküli szegény világ képét.

Mourning - cript revue

Emlékmúzeumot alakítottak ki a Kamrából, persze csak addig látogatható, amíg az új tulajdonos nem dönti el, hogy sztriptízbár vagy luxusétterem legyen a helyén. Csak színház ne – dehát végül is miért lenne, nincs már rá szükség. Addig is járja végig a dohos öltözőfolyosót, nézzen kellékeket, díszleteket, színészeket, minden ilyesmi kacatokat, amelyek véletlenül itt maradtak, egy letűnt idő letűnt mementóiként. Két órát tölthetünk egy elképzelt jövő – vagy egy létező jelen? – fiktív múltutazásában, amikor már nincs se színház, se irodalom, se művészet. Aggodalomra azonban semmi ok, a művészet furcsa dolog: ahányszor megszűnik, pontosan annyiszor újjá is születik.

A síron túl is: művészet

Mourning - cript revue

Többnyire hiába a beszéd és mozgás érzékletes, okos szimultaneitásából megalkotott képek, ha a mozgásnyelv jóval sokszínűbb és beszédesebb az elmondottaknál, az ember derül, de semmi több, a szűk két óra alatt egyre fogy az esélye, hogy valami téttel bíró fog történni.

À la recherche de eltűnt színdarab

Mourning - cript revue

A Gyásznak „csak" egy igazi nagy baja van: nincs benne színdarab. A Gyász egyik jelenetében színésztársai körbeállják a középen fekvő Hajduk Károlyt. Először mindenkinek egy-egy viccet kell elmesélnie, majd fel kell idézni egy „legkedvesebb gyermekkori történetet". Nekem is eszembe jutott egy, igaz, nem éppen legkedvesebb. Szeretett futballcsapatomat páholták rettenetesen bajnoki rangadón a Népstadionban (a történet a régmúltban játszódik, amikor még jó volt a magyar foci), és a szomszéd szektorból egy rivális drukker azzal hergelte táborunkat, hogy félpercenként álnokul sopánkodva felkiáltott: „Hol az ellenfél? Nincs ellenfél!"

Mourning - cript revue

Előrehaladva az időben mind kevesebbet értek meg a világból. Bemutatott a Bárka Színház egy Győzelem című színdarabot, de szerzőjogi okokból utolsó pillanatban átkeresztelte Victory-ra, nehogy sértse a Németh László felújítások szaporaságát. Most a Tünet Együttes társbérletben a Kamrával létrehozott egy albérleti előadást. Címe: Gyász. Jóllehet, szerzője Peer Krisztián és nem Németh László, itt nem támadt szerzőjogi kalamitás a címek összecsengéséből, pedig a Gyász van olyan egyedien csengő, leleményes cím, mint a Győzelem. És mégsem?

1
2
Next