Szabó Rékát a 2010-ben bemutatott Árnyékfilmben a fekete ruhába burkolt, fehér táncszőnyegen táncoló test felülről látszó képi világa érdekelte: „Úgy kellett bevilágítani a teret, hogy a táncosoknak minél kevésbé legyen árnyéka. Szinte olyan volt, mint egy animációs film. Az érdekelt, hogy ha az embert megfosztod minden emberi sajátosságától, az arcától, a bőr textúrájától, akkor felülről nézve fekete kontúrként, pacaként jelenik meg.
